Leszokni a teljes igazságról,

Kiderült, mennyivel több digitális kütyü vesz körül minket a koronavírus óta - Blikk

Kis szigetre kerül, amelyet az első napokban bejár keresztül-kasul és azt hiszi, hogy azon nincsen élet rajta kívül. Pár nap alatt Kázmér kezdte lassan megismerni a birodalmat, ahová végzete eljuttatta.

Még nem járta teljesen körül a szigetet, de már ismerte a déli partot, ahol szárazra ért, a nyugati partot és az északi part egy csücskét. Már térképet is rajzolt a homokba emlékezetből, gondosan megjelölve a kis öblöket, számszerint hármat és elnevezte őket Péter-öbölnek, az apjáról, Miklós-öbölnek elhúnyt bátyjáról és Diegó-öbölnek a színigazgatóról. Belerajzolta az erdő helyét, a lápos helyét és a madarak mezejét. Feltüntette rajta a kiugró kis földnyelvet a délnyugati sarkon, ahonnan éjfél felé olyan szép volt a kilátás és amit így kinevezett bar-jának.

Account Options

A sziklás parti részt, amelyen oly nehéz volt áthatolni, a VIII. Most már jól ismerte a birodalom elemeit, a földrajzi alakulatokat, növényi és állati jellegzetességeket.

Csak valahogy még az egészet nem tudta áttekinteni. Szerénytelenség nélkül bevallotta, hogy még idegen itt, hogy nem lélegzik a közös ritmusra, hogy az ég színárnyalatából nem tud következtetni a holnapra, sem a madarak repüléséből következő órájának a hangulatára.

Az jutott eszébe, amit a vad törzsek varázslóiról olvasott. Rendszerint lesujtó leleplezéseket olvasott róluk, csalhatatlan szemű európai kutatók leleplezéseit visszaéléseikről és népbolondításaikról, mintha minden kutató antiklerikális lett volna hivatásánál fogva. Úgy érezte, hogy az élesszemű fehérembereknek nem lehet igazuk.

Minden pap közül talán a varázslók voltak a legjobb hiszemű és legfinomabb idegű férfiak.

Veszedelmes érszűkület

Az okozati törvények még nem csalták lépre őket, s meglévő hatalmas intézmények, amelyek nagyobbak, mint az ember, nem választották el őket a mindenségtől. Tehetségük és joguk volt hozzá, hogy megérezzenek jelenségeket, kozmikus törvényeket, amelyeket csak közölni lehetett, de megmagyarázni nem.

leszokni a teljes igazságról

Ezen a szigeten Kázmérnak arra kellett gondolnia, hogy talán a föld nem kizárólag az ember kedvéért teremtődött, hogy másnak is van helye rajta és éppen olyan fontossága, mint az embernek. Itt nem volt a teremtés koronája, nem állott minden az ő szolgálatára. Betoppant valahová, mint a vándor, éhen nem engedték pusztulni, de nem tartozott a családhoz, nem értette a nyelvet, a tekintetek, összesugások értelmét.

Valamitől függ, hogy mire gondolunk, hogy milyen hamar fáradunk el, hogy milyen hevességgel vágyunk valamire, hogy mennyit adunk a saját életünkért. Látszólag ugyanolyan körülmények között a madarak egyik nap kicsapongóan vidámak voltak, másik nap kókadtan ültek a fák tövében, a pálmák levelei hol fellendültek a magasba, hol még a színük is megtört. S a hőmérséklet nem változott, sem a szél iránya. Kázmér ki volt közösítve mindenből, mintha semmi sem tartozott volna rá mindabból, ami itt történt.

Egy este feküdt szokott helyén s elgondolkozva nézte a csillagokat. Eltünődött azon a különös makacsságon, amivel leszokni a teljes igazságról természet nem engedte őt magához és elszorult a szíve. S ekkor, mint az ember, aki bűnt követett el, néhány napig nyugodtan él, hogy azután kitörjön rajta az üldözőitől való páni félelem, hirtelen ráeszmélt sorsára.

Hogy jutott ő ide és meddig kell itt maradnia? Nem, ő nem része a természetnek, ő valami egészen más, ő ember és emberek közt kell élnie. Nem igaz az, amit érzett, midőn elsőt lépett a parton. Nem igaz, hogy a civilizáció nyomtalanul elmulhat az ember felett. Nincs megállás és nincs visszafordulás. Az illatok, amelyeket érez, a zörejek, amelyeket hall, már nem közvetlenül érintkeznek valami ösztönös megtudással és az akarattal, de a gondolaton keresztül, és ez végzetes szakadék.

Az ember következtet az illatról, a hangról, a fényről, míg a természet s valószínűleg a vadember számára is az illat, a hang, a fény maga a gondolat.

Ide beiktatódott egy művelet, amiről leszokni nem lehet. Ha száz évet kellene itt töltenie, akkor sem tudna beletörődni a sorsába. A Halászbástyát látta maga előtt, amint sétál ott fel és leszokni a teljes igazságról két barátjával húszéves korában.

Tervezgettek és az arcuk kipirult. Ez a nagyváros, a főváros, a hír, a siker. Ezt kell meghódítanunk. Rómában látta magát, a Pincio tetején, egy kis nyitott dancingban, fiatal amerikai lány kíséretében, ahol először élvezte az angol nyelv azon ösztönös, nyers hangsúlyozását, amit csak newyorki lányok ismernek a harmadik pohár whisky után. Párisra gondolt, a csütörtök délutánra, amikor Paul Valéryt az Akadémia tagjai közé fogadta. A Rheinfahrt jutott eszébe, Mainz és Köln között, ahogy ingujjas németek virstlievés közben a Loreleit énekelték.

Nyilván ez is hozzátartozott ahhoz, hogy valaki fehérember lehessen. Képek jutottak eszébe, műlábak, fitos orrok, tájszólások, mosolyok és köhögések, az a milliómód, ahogyan az ember ember volt s ami most mind egyformán kedves lett a szívének. Vajjon mit tenne, ha tudná, hogy sohasem szabadul el erről a szigetről?

Mit hagyott ott és mi vár itt leszokni a teljes igazságról

leszokni a teljes igazságról

A teste talán belenyugodna a változásba. Kellemes volt a légfürdő, leszokni a teljes igazságról a viznek. Ínye élvezte a gyümölcsök frisseségét és a húsról nehézség nélkül lemondott. Fázni, éhezni nem fog, izmai gyarapodnak, tüdeje tágul és semmi nem emlékezteti a halálra, sem boszorkányos ügyességű sebészek, sem jótékony pilulák, sem sterilizált szájmosó poharak.

Minden jó lett volna, de a szelleme mégis nyugtalankodott. Pedig híven mesterségéhez, most eltünődhetett volna a szépségen, a szerelmen, a hűségen, a jóságon, most meséket mondhatott volna magának, kinyomozhatta volna az emberi gyöngeség okait és megnyilvánulásait. Nem volt bizonyos afelől, hogy őt ez kielégítené. Belemerült a kérdésbe, mert tudta, hogy az nem céltalan. Ugyanezt a kérdést feltehette volna egy másik magános szigeten is: valamelyik világváros bérházának csendes szobájában, ahol csak ő él.

Oh igen, ugyanezt a kérdést már feltehette volna máshol is, régebben.

leszokni a teljes igazságról

De még soha nem tette fel. Talán a gyakorlat hiányzott és a példa. Jó pár évtized óta az emberek nem nagyon szokták maguknak azt a feladatot adni, hogy hosszan és részletesen megmagyarázzák, miért, minek élnek. Az általános európai társalgásban kínosan és tapintatlanul hatott a kérdés feltevése s ha valaki mégis ezt a hangot ütötte meg, gyerekesen fontoskodónak tünt fel.

leszokni a teljes igazságról

Ami a görög világban és a középkor folyamán mindennapi kenyere volt az emberiségnek, a tettek vizsgálása és hasonlítása valami magasabb mértékegységhez, az most, egy csodálatos szerénység folytán, ami megszállotta a világot, ildomtalanná vált.

Talán, istenek kegyence, csak szeretni akartam és nem ismerni… Most mégis meg kellene állapítani a helyemet. Ki kellene használni a szerencsét, ami ide juttatott. Otthon mindég az a kifogás, hogy belekerülünk a nagy verklibe és az felkap minket.

leszokni a teljes igazságról

Az autó, mondják, a rádió, a pénz… Most itt állok. Harminc évet éltem s utána nincs más dolgom, mint hogy megmondjam mit láttam… Született egy gyerek, egy nagy testből kinyúló mozgalmas félsziget kicsiny pontján és Kázmérnak keresztelték. Apja városi mérnök leszokni a teljes igazságról, de hamar elhúnyt. A fiú gimnáziumot végzett, majd rövid habozás után rossz verseket és tűrhető szindarabokat írt.

Közben, leszokni a teljes igazságról tehette, széjjelnézett a félsziget több pontján, Berlinben, Antwerpenben, Sienában. Neveket tanult meg, számtalan sok nevet, amelyek közt a leghosszabb talán Rabindranath Tagore volt s a legrövidebb Io, meg If. Sok más név is a fülében ragadt, mint azoknak, akik keresztrejtvényeket fejtenek meg. Mondatokra emlékezett, «ne ölj», festők, zenészek, hetérák, közgazdászok, királyok neveit raktározta el agyában, s egy kis leányét, igaz, hogy csak a keresztnevét, aki megismertette a szerelemmel és akit Gabinak hívtak.

Világosan emlékezett Tolsztoj Leó grófra s egy bíróra, aki náluk otthon előszeretettel ítélt halálra embereket.

Leszokni a teljes igazságról

Nem felejtette el apja szokásait sem, aki nem volt szigorú, de azt sohasem bocsátotta meg, ha későn kelt fel, vagy nem időben jelent meg az ebédnél, mert ragaszkodott a fegyelemhez. S mindezen nevekből, a gondolatokból, amit képviseltek, s azokból a megfoghatatlan rezgésekből, amelyeket e nevek viselői maguk után hagytak a világban — Julius Caesar és Chopin, a szigorú bíró, az anyja ősei, az apja szokásai — mindezekből megteremtődött ő, az ő erkölcsi világa.

Valahol, évezredekkel ezelőtt találkozott két ember, ki tudja hol, leszokni a teljes igazságról tudja milyen körülmények között s ebből a találkozásból megteremtődött az ő ősapja.

S akkor az is találkozott valakivel és így tovább évszázadokon keresztül. Szőke és barna férfiak szerettek szőke és barna nőket.

Egyik vidám volt, a másik komor, vagy ájtatos és átadtak ellenmondó szokásokat, előszereteteket egymásnak. Leszokni a teljes igazságról éltek férfiak, akik töprengtek a jó és rossz felett, erkölcsi törvényeket állítottak fel, beszéltek az istenekről s hadakozásra buzdítottak mindenkit, vagy arra, hogy tegyék le a kardot.

S amint családfája kinőtt az időkből, leszokni a teljes igazságról ág után, úgy terjedtek ezek a tanok is egymás után, a levegőben, vagy a szívekben, senki nem tudja pontosan megmondani vajjon hol. Párhuzamos teremtés volt ez, szálltak alá, az idők folyamán a magzatok és az igék.

S amikor ő megszületett, ő is bizonyos kereszteződése volt egy testnek, ami ősapjától származott le és egy bizonyos világképnek, amit bölcs emberek, vagy isteni eredetű férfiak hagytak rá örökségül… Ha tudni akarta, ez volt ő. De hogyan mérje meg magát? Hirtelen arra kellett gondolnia, mikor volt a legboldogabb?

Lásd még